Gyerekek

A medgyesi Fő tér szerelmeseinek legendája

Nem létezik olyan város, amely ne őrízne olyan legendákat, amelyek hajdani szerelmi történetekből fakadnak. Egyes történetek tényleg megtörténtek, ezt történelmi dokumentumok is bizonyítják, mások a néphagyomány útján terjedtek generációról generációra.

Egy ilyen legenda kapcsolódik a medgyesi központi piactérhez is, mai nevén az I. Ferdinánd király térhez. Hajdan a városok piacterei voltak azok a helyek, ahol a vásárokat tartották, és ahol a városi élet fontos eseményei lezajlottak. A helyi kézművesek az központi épületek földszintjein nyitottak boltokat, de ugyanitt laktak a város tehetősebb polgárai is.

1875-ig a város központjában egy vásárcsarnok működött, ahol a medgyesi kereskedők árulták termékeiket. Erről a csarnokról azt beszélik, hogy építését nem annyira a helyi kereskedők igénye tette szükségszerűvé, mint inkább… a személyes érdekek.

A vásárcsarnokot a 16-17. században építhették, a terv kezdeményezője az akkori medgyesi polgármester, Hann von Hannenheim volt. Azokban az időkben a von Hannenheim család vetélytársa a város másik tekintélyes családja, a von Heydendorff család volt. Mindkét család tagjai betöltötték már a polgármesteri tisztséget, vagy a helyi politikai életnek szereplői voltak.

Az ifjú Michael Conrad von Heydendorff szemet vetett Sussanara, a polgármester gyönyörű lányára, ez maga után vonva az apa dühét, aki semmilyen körülmények között nem akarta lányát a rivális család sarjához feleségül adni. A két szerelmes gyakran szokott szobájuk ablakából egymással flörtölni, mivel házaik a piac két oldalán, egymással szemközt helyezkedtek el. Azt beszélik, hogy a szépséges Sussana annyira szerelmes volt a fiatal Michaelbe, hogy megtagadta apjának azon kérését, hogy máshoz menjen férjhez.

Hogy véget vessen ennek az idillnek, von Hannenheim polgármester elrendelte a vásárcsarnok felépítését a központi piactérre, amelynek másodlagos szerepe, a medgyesi kereskedelmi élet fellendítése mellet az volt, hogy eltakarja a kilátást a tér szemközti oldalára, íly módon ellehetetlenítve a szerelmes pár flörtjét. Az épületet Vásárcsarnok néven ismerték a kor emberei, nem maradt fenn napjainkig, és nem szabhatott gátat a két fiatal szerelmének sem. A von Hannenheim és a von Heydendorff családok végül békét kötöttek egymással, Michael és Sussana pedig 1758-ban összeházasodtak.

Forrás: George Togan, Mediaș – o istorie romanțată

Toronybeli Péter legendája

A múltban gyakori szokás volt az, hogy a városok és települések valaki védelme alá helyezték magukat, legyenek azok római és görög istenségek, vagy középkori szentek. A történelem tele van ilyen szereplőkkel, Medgyes sem kivétel e ”szabály” alól, több mint 300 éve városunknak is van egy ilyen ”védelmezője”.

A Trombitás toronyban létezik egy fábol faragott szobor, amelyet a medgyesiek, de még egyes történészek is, ”Toronybeli Péter”, vagy becézve “Petike” néven említenek. Az említett szobor tulajdonképpen több változatban is létezik, egyikét a városi múzeum örzi, a másik a Szent Margit evangélikus templomban található, ez Roland Lovag néven vált ismertté, a harmadik ma is a toronyból strázsál a város fölött.

Az eredeti szobor, amely egy szakállas férfit ábrázol, egy Onofrius nevű szerzetes műve és valamikor a 17. században készülhetett, pontos adat nincs a keletkezési évről. Toronybeli Péter 1927-ig maradt eredeti helyén, amikor megkezdték a Trombitás toronynak javítási munkálatait. Akkor került Péter helyére egy páncélt viselő, kezében kardot tartó fegyveres, Roland Lovag szobra. Régi német hagyományt követve, Rolandnak nevezték el ezt a középkori lovagot, mivel a feudális korban a városokat gyakran ilyen nevű lovagok védelmezték. 1984-ben Roland Lovag helyét újból egy Pétert ábrázoló szobor vette át a toronyban, ez az alkotás Kurtfritz Handel szobrászművész munkája.

A toronybeli szoborhoz két helyi legenda fűződik. Az első legenda azt meséli el, hogy egy alkalommal, amikor a toronyban javító munkálatokat végeztek, egyik munkás az álványról leesett, és nagy magasság miatt életét vesztette. Az ő tiszteletére faraghatták a szobrot, hogy vigyázzon a város polgáraira.

A második legenda szerint a szobor egy nagyon gazdag medgyesi öreget ábrázol, akinek egy gyönyörű lánya volt. A lány szerelmes lett egy szegény fiúba, és ezt a kapcsolatot az apja ellenezte. Az öreg fel szokott mázsni a Trombitás toronyba, hogy jobban szemmel tarthassa a lányt, és mindig tudja, hogy kivel találkozik. Azt nem lehet tudni, hogy tényleg Péternek hívták-e, vagy csak egy becenévről van szó, amit a városiak választottak neki, a tény az, hogy a legenda szerint, Toronybeli Péter szobra mindent lát és mindent hall, ami a városban történik.

A Trombitás torony legendája

Medgyes legismertebb műemléke minden bizonnyal a Trombitás torony, amely a Szent Margit templom tőszomszédságában található. Erről az enyhén ferde toronyról több legenda szól, ezzel is gazdagítva Medgyes hagyomány gyűjteményét.

A legismertebb történet arról beszél, hogy a tornyot a medgyesi kőfaragok céhe építette 1414-ben. Amikor elkezték a munkálatokat azt a célt tűzték ki maguknak, hogy az általuk épített torony magassága meghaladja a bécsi Szent István székesegyház tornyát, és minden más erdélyi templomtoronynál magasabb legyen. Ebben a periódusban Medgyes a jóléti időszakát élte, a kereskedelmi élet virágzott, és a medgyesi kézműves termékek minősége orszégszerte ismert volt. A Trombitás torony végül nem lett Erdély legmagassabb tornya, a maga 68,5 méterével, de így is tekintélyt követel, és a város minden sarkából jól látható.

Négy tornyocskája azt jelzi, hogy a város pallósjoggal rendelkezett, és az ítéleteket, Szebenhez vagy Kolozsvárhoz hasonlóan, itt is a város központi piacterén hajtották végre.
Mivel a mestereknek feltett szándékuk volt, hogy ők építsék meg az ország legmagasabb tornyát, az eredeti épitkezést még három emelettel toldották meg, így a torony elkezdett dőlni. A helyi legendák szerint, amikor a msterek ezt észrevették, kötelekkel rögzítették a tornyot, majd elkezdték az ellentétes irányba húzni. A tervük akár sikerülhetett is volna, ha az egyik mesterlegény nem figyel volna fel egy arra sétáló csinos hölgyre, kicsúszott kezéből a kötél, íly módon a torony a mai napig ferde maradt.

E vicces legenda mellett létezik egy másik is, amely szerint a torony az építők kevélysége miatt dőlt meg, akikre a saját büszkeségük vonzotta volna az Isten büntetését.

Bármi is lenne az oka, ma a Trombitás torony 2,28 méterrel meg van dőlve és a pisai ferde torony mellet, a világ 10 legferdébb tornya között van megemlítve.

A Trombitás torony nevet azért kapta, mert a középkor folyamán állandóan egy trombitás őrködött a toronyban, aki trombitaszóval figyelmeztette a város lakóit az esetleges veszélyre. A szóbeszéd szerint a hanyagságot nem tűrték el ebben a beosztásban: ha a trombitás nem végezte rendesen a munkáját, ezzel megkockáztatva a városlakók biztonságát, kidobták a toronyból.

Forrás: Mihaela Kloos-Ilea, Transilvania, tărâmul legendelor

A Trombitás torony titkos levelei

Az erdélyi építészek között igen elterjedt szokás volt, hogy leveleket rejtsenek el az általuk épített és felújított épületek falaiba, amelyekben röviden beszámoltak a település fontosabb eseményeiről, vagy csak egyszerűen pár sort vetettek papírra az utókor számára.

A Trombitás tornyot többször is javították az évszázadok során, és amikor a munkálatokat befejezték egy helyi krónikás, vagy egyik jelentősebb polgár néhány sort vetett papírra, és ezt a torony tetején található gömbbe helyezték el megőrzésre. Egy újabb javítás alkalmával a gömbben található levelet felbontották, felolvasták, majd új levelet tettek helyébe. A kiszedett leveleket fa dobozokban őrízték meg, íly módon a papír nem ment könnyen tönkre. A Trombitás torony tetején levő gömb lentről kicsinek tűnik, de valójában mérete focilabda nagyságú.

Az első javítási munkálatokat 1688-ban hajtották végre, ekkor találták meg az első levelet a torony gömbjében, ez az iromány 1551-ből származott. A javítást azért kellett elrendelni, mert egy vihar következtében a torony tetőszerkezete megrongálódott.

1726-ban a Trombitás torony villámütés okozta kárt szenved, a javítások alatt találták meg az 1688-as levelet, amely leírta azt a felhőszakadást, amely Medgyest és környékét sújtotta. 1752-ben megtisztítás céljából szerelik le a templomtorony gömbjét, ez alkalommal az újabb levelet Andreas von Hannenheim fogalmazta meg latin nyelven.

Az elsődleges gömb mellett a Trombitás tornynak négy kissebb gömbje is van, ezek a tornyocskák csúcsán helyezkednek el. Az 1783-as javítást követően nem egy, hanem több levelet hagytak hátra az utókor számára, ezeket a fő toronygömbben helyezték el, egyet pedig a tornyocskák egyikének a gömbjében. A fő gömb belsejébe egy rövid összefoglalót helyeztek el az utolsó évtizedek történéseiről, és itt találták meg Michael von Heydendorff királybíró levelét is. A kicsi gömb a torony őrének, Stephanus Schnell megyesi polgárnak az írását őrizte meg. Ebben a levelében a torony őre röviden elmesélte a város szolgálatában eltöltött életének egyes mozzanatait.

1815-ben is több levelet hagytak hátra, ekkor szerelték fel el a torony első villámhárítóját. A levelek névtelenek, ennek ellenére nagyon érdekesek, különösen az egyik amely szerzője a toronybeli gömb szemszögéből meséli el a történetét.

A Trombitás torony minden levelét 1927-ben kiadták. Az utolsó üzenetet az 1923-1933 közötti munkálatok alkalmával helyezték el a torony gömbjében, de nem lehet tudni, ha ezek léteznek még egyáltalán, ha később is keletkeztek levelek, vagy a gömb üres. A régebbi levelek egyikét a városi múzeum őrzi.